2011. január 29., szombat

Lebeszélhetlek?

Az állattartás felelősségteljes dolog, ami időnként lemondásokkal és nehéz percekkel is jár. Az állat magadhoz vételével bizony évekre szóló feladatot vállalsz, ezért nem árt tisztában lenni a választott kedvenced jellemével és a tartásának sajátosságaival. Most 10+1 pontban megpróbálom összegyűjteni, hogy a süntartás során milyen problémákkal szembesülhetsz.

1. Éjszakai állat.
A sün éjszakai állat, ha teheti (és miért ne tehetné?!), akkor az egész napot átalussza. Tovább nehezíti a dolgot, hogy legtöbbjük csak sötétben, vagy félhomályban jön elő magától, ezért ha foglalkozni szeretnénk velük, akkor valószínűleg nekünk kell felkelteni őket. Érdemes minden nap azonos időpontban kelteni kedvencünket, ezzel is rendszert vinni az életükbe. Este 6 után már általában elég éberek, korábban keltve viszont megeshet, hogy megkeresik az első kényelmes helyet és tovább szundítanak.

2. Nem ragaszkodnak az emberhez.
A sün magányos állat, sem fajtársaihoz, sem az emberekhez nem ragaszkodik. Legtöbbjük nem fog utánunk jönni, vagy ugrálni, mint egy kutya és bizony van akit ez csalódásként ér. Sőt mi több, ha a napi "séta" alkalmával nem figyelünk rá kellőképpen, akkor az együtt töltött évek ellenére is gondolkodás nélkül útnak indul. Viszont ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne alakíthatnánk ki közeli kapcsolatot kedvencünkkel! Ha kitartóak és odaadóak vagyunk, akkor néhány hónap alatt meglepően közel kerülhetünk a süninkhez. Amikor teljes az összhang, akkor a süni teljesen lelapítja tüskéit és puffogás nélkül hagyja, hogy megsimogassuk, kézbe vegyük őt. Ez leginkább akkor tűnik fel az embernek, amikor egy ismerős próbálja őt kézbe venni és a barátságos süni hirtelen összegömbölyödik és puffogni kezd. Számomra a legszebb pillanatok egyike, amikor a kézbe vett sünim minden félelem nélkül, hosszasan néz a szemembe, ilyenkor érzem igazán, hogy rendben vagyunk...

3. Húst és rovarokat esznek.
A süni fő eledele a magas fehérje és alacsony zsírtartalmú száraztáp, amiből mindig kell előtte lennie. Viszont az egészséges, teljes értékű étrendhez rovarok (lisztkukac, gyászbogár lárva, néha tücsök) és főtt hús is szükségesek, amiket nem mindenki szeret fogdosni, ráadásul ezekből nagyobb mennyiséget kell otthon tartanunk. Kukacot és húst lehetőleg minden nap, de legalább minden másnap adjunk egy keveset,  arra viszont figyeljünk, hogy egyszerre csak az egyik fajtából, különben könnyen elronthatják a hasukat! Fontos, hogy a rovarokat csak megbízható tenyésztőtől vásároljuk, mert a szabadban összefogdosott egyedek sokféle betegséget okozhatnak, valamint húsból is csak frisset adjunk a süninek és lehetőleg főve!

4. Nehéz az állatorvosi ellátásuk.
A törpesün nem túl elterjedt állat, ezért nehéz hozzáértő orvost találnunk. A legtöbb helyen rágcsálóknak szánt készítményekkel próbálják kezelni őket, viszont ezek között több olyan is akad, amelyek hatóanyagára a sünök érzékenyek, sajnos több sün is pusztult már el ennek következtében. További nehézség, hogy védekező ösztönük miatt sok türelmet igényel a vizsgálatuk, ezért igyekezzünk minél türelmesebb orvost találni. Sajnos olyanról is hallottunk már, amikor az állatot egy egyszerű körömvágáshoz elaltatta az orvos, ilyet soha se engedjünk, mert anélkül is könnyen megoldható, csak felesleges megpróbáltatásnak tesszük ki a szervezetüket!

5. Tüskéik időnként kellemetlenséget okoznak.
A sün szúr, ez gondolom nem újdonság senkinek. Persze nem úgy, mint egy orvosi tű, ezen sokszor meglepődnek az emberek. Helyes módszerrel megfogva nem okoz sérülést, vagy fájdalmat, de időnként előfordulnak kisebb balesetek és az érzékenyebb bőrűek kezét irritálhatja a sün tüskéje, ilyenkor gyakran még fél óra elteltével is érezzük az irritációt.

6. Érzékenyek a hidegre.
A sün afrikai állat, ezért télen is gondoskodnunk kell a megfelelő, 18°C feletti  hőmérsékletről. Ha kedvencünk egy lakótérben él velünk, akkor ez nem is okoz gondot, viszont ha egy használaton kívüli helységben, akkor a téli fűtése igen költséges lehet.

7. Nem mindegyik sün lesz szobatiszta.
A legtöbb süni szereti a tisztaságot, alvóhelyére csak beteg, vagy fiatal sün piszkít! Más a helyzet azonban amikor szabadjára engedjük a lakásban, ekkor sünitől függ, hogy hogyan viselkedik. Nálunk két süniből az egyik soha sem piszkít a lakásban, a másik rendszeresen. Szoktatni nem igazán lehet őket, de megpróbálkozhatunk azzal, hogy arra a helyre, ahol a legtöbbet piszkít macskaalmot teszünk egy kis tálcára, időnként ez be szokott válni.

8. Rendszeresen takarítani kell.
A napi takarítás és rendrakás nem kerül sok időbe, pár perc alatt elvégezhető, de egy hosszú nap után bizony ehhez sincs mindig kedve az embernek. A napi teendőkön felül, a használt lakhelytől és az alom típusától függően 4-7 naponta teljesen ki kell takarítani a lakóhelyét és le kell tisztítani a játékszereit is. Érdemes számolni azzal, hogy a terrárium takarítása valamivel körülményesebb a ketrecnél.

9. Éjszaka sokszor hangosak.
A sünök imádnak zajongani, ezért számtalan módját ismerik a zajkeltésnek. Játék közben mindent mindenhez hozzáütnek, vakarózás közben a tárgyakhoz ütögetik a lábukat és a száraztápot is meglepően hangosan tudják ropogtatni. Éppen ezért kevesen tudnak a sünivel egy szobában aludni. Félmegoldásként megtehetjük, hogy nappal a szobánkban tartjuk, de éjszakára kitesszük egy meleg, huzat- és pormentes helységbe, ahol kedvére zajonghat. Ebben az esetben természetesen csak a ketrecben való tartásmód jöhet szóba, hiszen a legkisebb élhető méretű terrárium mozgatása is kétemberes feladat, nem beszélve a törékenységéről.

10. Nehezen taníthatók.
A sün agyafúrt és kitartó állat, ha valamit el akar érni, akkor azt legtöbbször el is éri, nem kis fejtörést okozva gazdijának. Ennek ellenére a különböző trükkök teljesen hidegen hagyják, nem lehet őket úgy tanítani, mint például egy kutyát.

+1. Viszonylag hosszú ideig él.
Ez természetesen nem negatívum, viszont érdemes számolni vele, hogy a sünök átlagosan 6-8 évig élnek, de előfordulhat, hogy ennél tovább is, ezért mindenképp úgy készüljünk, hogy hosszú ideig társunk lesz!