Mivel a keleti sün (erinaceus roumanicus) hazánk egyetlen őshonos sünfaja úgy gondolom, hogy megérdemel egy bővebb ismertetőt, amelyben a megszokott jellemzőkön felül néhány érdekességről is szót ejtünk. Az elején érdemes tisztázni, hogy bár a keleti sünt sokáig egy fajnak tekintették az erinaceus concolor-ral, az új rendszertan szerint mégis két különböző fajról van szó, elterjedésük területe sem fedi egymást. Kis kitérőként elevenítsük fel az állat nevének eredetét: a "sün" szavunk ősi örökség a finnugor korból, azonban elődeink a 19.századig egyszerűen csak "sül" névvel illették az állatot, amely ma már egy másik, a rágcsálók rendjébe tartozó állatot jelöl. Ezt követően terjedt csak el a ma is használt "sün" elnevezés, de népiesen említették még az állatot: sündisznó, sünkutya, sünmalac, és tüskésdisznó néven is. A faj elterjedésének nyugati határa a Nyugat-Csehországtól Észak-Olaszországig terjedő képzeletbeli vonalon található, keleti határa pedig a Déli-Urálnál húzódik, de előfordul a Kaukázus peremén, Krétán és az Égei-tenger kisebb szigetein is.
Magyarországon általánosan elterjedt faj, leggyakrabban erdőkben, mezőkön, nádszegélyekben, vagy nagyvárosok parkosított területein találkozhatunk velük. A legnagyobb hazai rovarevő emlősünk, testhossza elérheti a 30 centimétert, testtömege átlagosan 800-900g, azonban a telelésre felkészült állapotban meghaladhatja az 1900g-ot is. Legsajátosabb jellemzője a módosult szőrszálakból kialakuló tüskeborítás, amely a legtöbb ragadozóval szemben védelmet biztosít a sünnek. A felnőtt egyedek tüskeruhája hozzávetőlegesen 12-15 ezer tüskéből áll. A vedlések során cserélődő szőrzettel ellentétben a tüskék nem váltódnak évente, legfeljebb sérülés esetén pótlódnak. Az ellenséggel szembeni védelmet fokozza, hogy a sün erős bőrizomzata segítségével szinte gömb alakúra képes magát összehúzni. A sünök tüskeszínezete egyedenként változik, vannak sötét, szinte fekete példányok, és akadnak világos vajszínűek is, azonban a hasoldalon tálátható szőrzet mindig szürkésfehér színű. Egyes vidékeken - a fejalak vélt különbségeire alapozva - a nép kétféle sünt különböztet meg: "sündisznót" és "sünkutyát". Morfológiai és anatómiai tekintetben azonban a hazai sünállomány egységesnek tekinthető, az arcforma legfeljebb csak a viselkedés függvényében változik.
A sünök a nappalt többnyire fészkükben töltik, csak a szürkület beálltával indulnak táplálékot keresni. A párzási idő kivételével a felnőtt állatok magányosan élnek, territóriumot nem tartanak fent, bár korábban ennek ellenkezőjét feltételezték. A keleti sünnek van ugyan lakóterülete, de nem gátolja fajtársait abban, hogy oda belépjenek, csak akkor, ha a szomszéd nem vadászni jött, hanem a szaporodásra kész nőstényért. A hazai rovarevők között csak a sün alszik téli álmot. Amikor a levegő hőmérséklete 8 °C alá süllyed, megkezdődik a sünök megszakítás nélküli többhónapos letargikus állapota, amely során a telelő egyed testhőmérséklete 5°C-ra süllyed. Belső szabályozórendszerük segítségével és a zsírtartalékok felhasználásával képesek a téli álom hónapjaiban kiegyenlítetten alacsony szinten tartani a testhőmérsékletüket. A külső hőmérséklet emelkedésével, március - április hónapban az állat szíve egyre gyorsabban kezd verni, a lélegzetvételek száma sűrűsödik, és az állat hamarosan eléri rendes testhőmérsékletét, ami mintegy 35-37 Celsius-fok. Ekkorra már felhasználta zsírtartalékának nagy részét, amelyből a téli álom idején táplálkozott, ezért szinte lötyög rajta a bőr. Az állat ébredés után rengeteget eszik és iszik, próbálja bepótolni súlyvesztességét: kilométereken keresztül vándorol, hogy olyan helyet keressen, ahol bőséges táplálékot talál. A sünt a zsákmánykeresésben elsősorban kifinomult szaglása segíti, ennek megfelelően agyának szaglóközpontja tekintélyes méretű. A keleti sün legfontosabb táplálékállatai a földigiliszták, csigák és rovarok, de alkalomadtán kisebb gerinceseket (békákat, gyíkokat, madárfiókákat) is elfogyaszt. Az őszi súlygyarapítás időszakában táplálékát gyümölccsel és döghússal is kiegészíti.
A nőstény évente kétszer fial. Egy alomban legfeljebb 7 utód van. A vemhességi idő mintegy két hónap. A párzásra márciustól júniusig kerül sor. A hím keresi fel a nőstényt, amely kezdetben kerülni próbálja. Minduntalan elszalad, de a hím addig próbálkozik, míg a nőstény le nem lassul. A hátulról közeledő hímet egy darabig még hevesen ellöki magától, de a pár hamarosan elkezd körbe-körbe forogni. Ez az „üldözés” órákig is eltarthat és ahhoz szükséges, hogy a nőstény felkészüljön a párzásra. Ha készen áll, lelapítja tüskéit, testét leengedi a földre, hátsó lábait pedig kissé megemelve hátraterpeszti. Ekkor bekövetkezhet a párzás, ami ugyan csak másodpercekig tart, de egymás után többször is megismétlődhet. Hosszú időn át uralkodott az a tévhit, hogy a nőstény sün hegyes tüskéi miatt párzáskor a hátán fekszik. Az újszülött sünök tüskéi lágyak, a kölykök kezdetben tehetetlenek, de igen gyors fejlődésűek, körülbelül kéthetes korukban már a szemük is kinyílik. Eredetileg fehér tüskéik csak ekkor kezdenek sötétedni és keményedni. Első útjaik alkalmával éles, kissé madárszerű füttyök segítségével tartják a kapcsolatot anyjukkal. Ha a nyár második felében születnek, gyakran nem érik el a sikeres átteleléshez szükséges minimális méretet, amely mintegy 700 grammos testtömeget jelent, bár ez az érték attól is függ, hogy az adott helyen milyen hosszú és kemény a tél.
A ragadozók csak elvétve pusztítják, főként a vaddisznók, valamint a baglyok közül is csak az uhu képes zsákmányul ejteni. Érdekesség, hogy a sünök fokozottan ellenállóak a kígyóméreggel szemben. Ez azonban nem korlátlan ellenálló képességet jelent, csupán azt, hogy a megszokottnál magasabb dózisú méreg szükséges az elpusztításukhoz, annyi, amennyit egy kígyó nem képes az állatba fecskendezni. A hátát borító tüskeerdő nemcsak a sünt védi a nagyobb ragadozóktól, de egyben a sünön élősködő ízeltlábúaknak is ideális élőhelyet biztosít. A sünök leggyakoribb külső parazitái a bolhák és a kullancsok. A sünállományra komolyabb veszélyt az egyre fokozódó közúti forgalom, és az eredői élőhelyek átalakítása jelent. Ha elárvult, sérült, vagy közvetlenül a tél beállta előtt 700g alatti sünt találunk, akkor semmiképpen se hagyjuk magára! Egy ronggyal, vagy vastag kesztyűvel fogjuk meg, vizsgáltassuk meg egy állatorvossal és kérjünk tanácsot a lehetséges elhelyezéséről! Ha van rá lehetőségünk, akkor mielőbb bízzuk szakértő kezekre, például a Fővárosi Állat és Növénykertben, vagy a helyi vadasparkban, de kellő önbizalommal magunk is vállalkozhatunk az állat felnevelésére, átteleltetésére. Ekkor azonban mindenképp végezzük el az állat parazita és élősködőmentesítését az állatorvossal felíratott és pontosan adagolt, erre alkalmas készítménnyel (Pfizer Stronghold, Flubenol KH)! Attól függően, hogy várhatóan mennyi időt tölt nálunk, tegyük egy rongyokkal bélelt nagy dobozba, vagy egy erre ideális helyen készítsünk számára egy legalább 100 x 50cm alapterületű és legalább 40cm magas elkerített részt, úgy, hogy abból ne tudjon kimászni. A lakhelyén egy nagyobb tálkában helyezzünk el macskaalmot is, a legtöbb sün hamar hozzászokik a használatához. A magatehetetlen kölyök sünt 3-4 óránként etessük fecskendőből laktózmentes tejjel, később, ha már képes rá, akkor adhatunk neki konzerv és száraz macskaeledelt, főtt húst, főtt tojást és ha elfogadja, akkor banánt és almát is. Fontos, hogy az újszülött sünnek még nem alakult ki saját hőháztartása, ezért állandóan szüksége van az anya melegére! Anya hiányában infralámpával, vagy egy meleg, de nem forró vizes palackkal tarthatjuk melegen az állatot. A sünök laktózérzékenyek, ezért kizárólag laktózmentes tejet adjunk, azt is csak a kölyök állatnak, amint növekedésnek indult a tejet hagyjuk el! Sokan félreértelmezik a sünök laktózérzékenységét és arra hivatkozva, hogy már sokszor kapott tejet és még mindig él rendszeresen laktóztartalmú tejjel táplálják őt. Az intolerancia nem az állat azonnali elpusztulásában nyilvánul meg, a hagyományos tehéntej állandó hasmenést okoz a sünnek, amit gyakran észre sem veszünk, ez kiszáradáshoz és súlyos bélproblémákhoz vezet, gyengíti az állat immunrendszerét, ezzel is csökkentve túlélési esélyeit. Ha az állat felépült, illetve felcseperedett, akkor a tavasz beálltával szabadjára kell engedjük egy erre alkalmas területen. Fontos, hogy a visszaengedés helyszíne erdős, növényzettel sűrűn benőtt, közúti forgalomtól távoli területen legyen. A keleti sün Magyarországon 1901 óta védett állat, eszmei értéke jelenleg 10.000Ft/egyed.
Magyarországon általánosan elterjedt faj, leggyakrabban erdőkben, mezőkön, nádszegélyekben, vagy nagyvárosok parkosított területein találkozhatunk velük. A legnagyobb hazai rovarevő emlősünk, testhossza elérheti a 30 centimétert, testtömege átlagosan 800-900g, azonban a telelésre felkészült állapotban meghaladhatja az 1900g-ot is. Legsajátosabb jellemzője a módosult szőrszálakból kialakuló tüskeborítás, amely a legtöbb ragadozóval szemben védelmet biztosít a sünnek. A felnőtt egyedek tüskeruhája hozzávetőlegesen 12-15 ezer tüskéből áll. A vedlések során cserélődő szőrzettel ellentétben a tüskék nem váltódnak évente, legfeljebb sérülés esetén pótlódnak. Az ellenséggel szembeni védelmet fokozza, hogy a sün erős bőrizomzata segítségével szinte gömb alakúra képes magát összehúzni. A sünök tüskeszínezete egyedenként változik, vannak sötét, szinte fekete példányok, és akadnak világos vajszínűek is, azonban a hasoldalon tálátható szőrzet mindig szürkésfehér színű. Egyes vidékeken - a fejalak vélt különbségeire alapozva - a nép kétféle sünt különböztet meg: "sündisznót" és "sünkutyát". Morfológiai és anatómiai tekintetben azonban a hazai sünállomány egységesnek tekinthető, az arcforma legfeljebb csak a viselkedés függvényében változik.
A sünök a nappalt többnyire fészkükben töltik, csak a szürkület beálltával indulnak táplálékot keresni. A párzási idő kivételével a felnőtt állatok magányosan élnek, territóriumot nem tartanak fent, bár korábban ennek ellenkezőjét feltételezték. A keleti sünnek van ugyan lakóterülete, de nem gátolja fajtársait abban, hogy oda belépjenek, csak akkor, ha a szomszéd nem vadászni jött, hanem a szaporodásra kész nőstényért. A hazai rovarevők között csak a sün alszik téli álmot. Amikor a levegő hőmérséklete 8 °C alá süllyed, megkezdődik a sünök megszakítás nélküli többhónapos letargikus állapota, amely során a telelő egyed testhőmérséklete 5°C-ra süllyed. Belső szabályozórendszerük segítségével és a zsírtartalékok felhasználásával képesek a téli álom hónapjaiban kiegyenlítetten alacsony szinten tartani a testhőmérsékletüket. A külső hőmérséklet emelkedésével, március - április hónapban az állat szíve egyre gyorsabban kezd verni, a lélegzetvételek száma sűrűsödik, és az állat hamarosan eléri rendes testhőmérsékletét, ami mintegy 35-37 Celsius-fok. Ekkorra már felhasználta zsírtartalékának nagy részét, amelyből a téli álom idején táplálkozott, ezért szinte lötyög rajta a bőr. Az állat ébredés után rengeteget eszik és iszik, próbálja bepótolni súlyvesztességét: kilométereken keresztül vándorol, hogy olyan helyet keressen, ahol bőséges táplálékot talál. A sünt a zsákmánykeresésben elsősorban kifinomult szaglása segíti, ennek megfelelően agyának szaglóközpontja tekintélyes méretű. A keleti sün legfontosabb táplálékállatai a földigiliszták, csigák és rovarok, de alkalomadtán kisebb gerinceseket (békákat, gyíkokat, madárfiókákat) is elfogyaszt. Az őszi súlygyarapítás időszakában táplálékát gyümölccsel és döghússal is kiegészíti.
A nőstény évente kétszer fial. Egy alomban legfeljebb 7 utód van. A vemhességi idő mintegy két hónap. A párzásra márciustól júniusig kerül sor. A hím keresi fel a nőstényt, amely kezdetben kerülni próbálja. Minduntalan elszalad, de a hím addig próbálkozik, míg a nőstény le nem lassul. A hátulról közeledő hímet egy darabig még hevesen ellöki magától, de a pár hamarosan elkezd körbe-körbe forogni. Ez az „üldözés” órákig is eltarthat és ahhoz szükséges, hogy a nőstény felkészüljön a párzásra. Ha készen áll, lelapítja tüskéit, testét leengedi a földre, hátsó lábait pedig kissé megemelve hátraterpeszti. Ekkor bekövetkezhet a párzás, ami ugyan csak másodpercekig tart, de egymás után többször is megismétlődhet. Hosszú időn át uralkodott az a tévhit, hogy a nőstény sün hegyes tüskéi miatt párzáskor a hátán fekszik. Az újszülött sünök tüskéi lágyak, a kölykök kezdetben tehetetlenek, de igen gyors fejlődésűek, körülbelül kéthetes korukban már a szemük is kinyílik. Eredetileg fehér tüskéik csak ekkor kezdenek sötétedni és keményedni. Első útjaik alkalmával éles, kissé madárszerű füttyök segítségével tartják a kapcsolatot anyjukkal. Ha a nyár második felében születnek, gyakran nem érik el a sikeres átteleléshez szükséges minimális méretet, amely mintegy 700 grammos testtömeget jelent, bár ez az érték attól is függ, hogy az adott helyen milyen hosszú és kemény a tél.
A ragadozók csak elvétve pusztítják, főként a vaddisznók, valamint a baglyok közül is csak az uhu képes zsákmányul ejteni. Érdekesség, hogy a sünök fokozottan ellenállóak a kígyóméreggel szemben. Ez azonban nem korlátlan ellenálló képességet jelent, csupán azt, hogy a megszokottnál magasabb dózisú méreg szükséges az elpusztításukhoz, annyi, amennyit egy kígyó nem képes az állatba fecskendezni. A hátát borító tüskeerdő nemcsak a sünt védi a nagyobb ragadozóktól, de egyben a sünön élősködő ízeltlábúaknak is ideális élőhelyet biztosít. A sünök leggyakoribb külső parazitái a bolhák és a kullancsok. A sünállományra komolyabb veszélyt az egyre fokozódó közúti forgalom, és az eredői élőhelyek átalakítása jelent. Ha elárvult, sérült, vagy közvetlenül a tél beállta előtt 700g alatti sünt találunk, akkor semmiképpen se hagyjuk magára! Egy ronggyal, vagy vastag kesztyűvel fogjuk meg, vizsgáltassuk meg egy állatorvossal és kérjünk tanácsot a lehetséges elhelyezéséről! Ha van rá lehetőségünk, akkor mielőbb bízzuk szakértő kezekre, például a Fővárosi Állat és Növénykertben, vagy a helyi vadasparkban, de kellő önbizalommal magunk is vállalkozhatunk az állat felnevelésére, átteleltetésére. Ekkor azonban mindenképp végezzük el az állat parazita és élősködőmentesítését az állatorvossal felíratott és pontosan adagolt, erre alkalmas készítménnyel (Pfizer Stronghold, Flubenol KH)! Attól függően, hogy várhatóan mennyi időt tölt nálunk, tegyük egy rongyokkal bélelt nagy dobozba, vagy egy erre ideális helyen készítsünk számára egy legalább 100 x 50cm alapterületű és legalább 40cm magas elkerített részt, úgy, hogy abból ne tudjon kimászni. A lakhelyén egy nagyobb tálkában helyezzünk el macskaalmot is, a legtöbb sün hamar hozzászokik a használatához. A magatehetetlen kölyök sünt 3-4 óránként etessük fecskendőből laktózmentes tejjel, később, ha már képes rá, akkor adhatunk neki konzerv és száraz macskaeledelt, főtt húst, főtt tojást és ha elfogadja, akkor banánt és almát is. Fontos, hogy az újszülött sünnek még nem alakult ki saját hőháztartása, ezért állandóan szüksége van az anya melegére! Anya hiányában infralámpával, vagy egy meleg, de nem forró vizes palackkal tarthatjuk melegen az állatot. A sünök laktózérzékenyek, ezért kizárólag laktózmentes tejet adjunk, azt is csak a kölyök állatnak, amint növekedésnek indult a tejet hagyjuk el! Sokan félreértelmezik a sünök laktózérzékenységét és arra hivatkozva, hogy már sokszor kapott tejet és még mindig él rendszeresen laktóztartalmú tejjel táplálják őt. Az intolerancia nem az állat azonnali elpusztulásában nyilvánul meg, a hagyományos tehéntej állandó hasmenést okoz a sünnek, amit gyakran észre sem veszünk, ez kiszáradáshoz és súlyos bélproblémákhoz vezet, gyengíti az állat immunrendszerét, ezzel is csökkentve túlélési esélyeit. Ha az állat felépült, illetve felcseperedett, akkor a tavasz beálltával szabadjára kell engedjük egy erre alkalmas területen. Fontos, hogy a visszaengedés helyszíne erdős, növényzettel sűrűn benőtt, közúti forgalomtól távoli területen legyen. A keleti sün Magyarországon 1901 óta védett állat, eszmei értéke jelenleg 10.000Ft/egyed.
Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Keleti_s%C3%BCn
http://arpi.theater.hu/joweb/html/gyoparos/allatvilag/emlosok/hasznos/sun.html
http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%BCnf%C3%A9l%C3%A9k
http://pctrs.network.hu/picture/2/1/6/_/keleti_sun_216674_81597.jpg
http://cellar.org/2003/hedgehog2.jpg
http://hu.wikipedia.org/wiki/Erinaceus_concolor
http://www.wildpark-poing.de/images/old/igel.jpg
http://img3.indafoto.hu/4/9/299_2715518c875999308842e3455eda2fe3/8366911_6154c6ba42b81a84914c9466621eb6eb_m.jpg
HOZZÁSZÓLÁS
